Nem is olyan régen, egy nyári délelőttön ért utol először igazán a tudatos jelenlét élménye.
Teljesen váratlanul. Épp a kutyámat vittem a kozmetikába. Ahogy becsuktam magam mögött az ajtót, minden a megszokott ritmusban történt – a mozdulataim automatikusak voltak. A gondolataimmal, a belső világomban jártam...

Az vagyok, amivé válok? Van-e egy végső pillanat, amikor véget ér a változás? Vagy folyamatosan válok valamivé? Én válok csak valamivé vagy általam is válnak mások is valamivé? De ha ez így van és általam formálódnak, akkor az is igaz:, hogy én is formálódok általuk.

Az árapály nem kér engedélyt a parttól, mielőtt eléri. Egyszer csak jön és megy, olyan erők vonzzák amelyeket maga sem tud irányítani.