Amikor nem a súly nehezebb
"Guggolások közötti pihenőben leültem a fadobozra, és csak néztem magam elé. Nem értettem, miért vagyok ennyire fáradt. Az alvás, étkezés rendben volt, a vitaminok és egyéb táplálék kiegészítők is tökéletesen voltak időzítve – mégis olyan erőtlennek éreztem magam, mintha a testem nem akarna engedelmeskedni. Ránéztem az órámra, a pulzusom magasabb volt a szokásosnál, nem is lassult vissza úgy, ahogy szokott."- most nem én irányítok gondoltam...
Amikor nem a súly nehezebb, hanem mi önmagunk
Ugyanazok a súlyok, amelyeket múlt héten könnyedén mozgattad, most szinte alig bírod el.
A gyakorlatok közti pihenők sem adnak erőt, inkább csak egyre enerváltabbnak érzed magadat . De mégis mi lehet az oka, amikor minden külső tényező rendben van? Minőségi az alvásod, tisztán étkezel, elegendő mennyiségű kalóriát eszel, minden tökéletesen van időzítve a teljesítményedhez. Nincsen semmilyen egészségügyi tényező, ami hátráltatna. (IR, hormonok, pajzsmirigy)
Tanítványokkal is sokszor beszélgetünk erről. Hetekig repülünk, szárnyalunk, aztán hirtelen mintha valaki elzárná a csapot. Nincs erő, nincs lendület. És ilyenkor hajlamosak vagyunk csak a testet hibáztatni, miközben sokszor nem a test fáradt el – hanem belül fogyott el az energia.
A hétköznapok terhei, a folyamatos készenlét, a soha véget nem érő feladatok alatt rogyunk meg igazán. Egy megoldatlan helyzet után már három újabb hullik ránk, és közben észrevétlenül apad ki az a belső tartalék, amely nélkül a test sem tud működni.
És ez teljesen normális. A periódusok váltakoznak. Van, amikor szárnyalunk, és van, amikor csak vonszoljuk magunkat. De épp ebben rejlik a fejlődés lényege: nem mindig az a feladat, hogy még többet tegyünk, hanem hogy engedjük átfolyni magunkon ezeket a napokat. Nem önmagunk ellen kell küzdenünk, hanem tudatosan jelen lenni – akkor is, ha most gyengébbnek érezzük magunkat.
Mert eljön a pillanat, amikor a lendület újra visszatér. Amikor a test és a lélek egyszerre lesz könnyedebb, és minden, amit a nehezebb napokon kitartással beletettünk, meghozza a gyümölcsét.
De mit lehet ebben az időszakban tenni?
Nem az lesz a megoldás, ha el sem mész a terembe. Az csak tovább növeli a frusztrációt, és könnyen átcsaphat önbántalmazásba: "ehhez sem vagyok elég jó! Még arra sem vagyok képes, hogy lemenjek edzeni." Az út sokkal inkább abban rejlik, hogy folytatod a munkát — anélkül, hogy minden alkalommal tökéletes teljesítményt várnál magadtól. Elfogadod, ha aznap gyengébb vagy, ha nem megy minden mozdulat úgy, ahogy szeretnéd, és mégis végigviszed a legjobb tudásod szerint. Ez az, ami végül átlendít a nehezebb napokon.
Az edzés nem csak izmokat formál, hanem tükröt tart: megmutatja, mennyire tudunk kitartani önmagunk mellett akkor is, amikor nem könnyű. És épp ezekben a napokban építjük a legerősebb alapokat.
Namaste,
Odett