Az óceán tanítása: Az elfogadás eszenciája 

Az árapály nem kér engedélyt a parttól, mielőtt eléri. Egyszer csak jön és megy, olyan erők vonzzák amelyeket maga sem tud irányítani. 

Rengeteg gondolatot és érzést viszek magammal egy-egy útra.
A mostanira vittem a legtöbbet.
Letettem őket a homokba,
hogy a víz hadd mossa el azt,
ami már nem akar velem tartani.
Ami fontos,
az úgysem mosható el.

Az én tanítóm: az Óceán.
Gyönyörű, végtelen, bölcs, mély…
tele felfedezetlen rétegekkel,
csenddel és élettel.
Egyszerre tud gyengéden körülölelni,
mint egy szelíd tekintet,
és egyszerre képes kíméletlenül megtisztítani,
mint egy őszintén kimondott igazság.
Mindig tanít valami újat – ha figyelemmel kiséred,
egyszer csak felismerés lesz belőle.

A küzdés és elengedés dinamikája

Amikor a deszkán állsz, két választásod van:
Az egyik: , hogy ellenállsz.
Feszíted az izmaid,
gondolatban nyomod át magad a habokon,
akarod, hogy történjen,
irányítani próbálsz.

A másik: , hogy elengeded.
Ellazítod a tested,
elengeded a "tudni akarás" görcsét,
és csak eggyé válsz a vízzel,
elengeded a saját akaratodat,
és ráhangolódsz az áramlatok lágy táncára.

Az első állapot nem tartható sokáig.
Az óceán nem engedi,
hogy az ember sokáig az "én majd megmutatom" hozzáállásban maradjon.
Előbb-utóbb jön egy olyan hullám,
ami visszacsap és megállít.

De ha felismered ezt,
és hajlandó vagy engedni,
akkor átléphetsz rajta.
Még örömöt is lelhetsz benne.
Bíznod kell benne, hogy megtart.

Patandzsali mondta:
"A jóga célja: megfékezni az elme hullámait."
De nem úgy, hogy harcolsz ellenük.
Hanem úgy, hogy eggyé válsz a mozdulatlanságban.

Az elengedés: elfogadás

Sokat gondolkodom és beszélek is róla. 
Még mindig tanulom én is, hogyan, milyen módon
tudom az elfogadás eszenciáját magamba csepegtetni...

Azt gondoljuk, hogy ismerjük magunkat.
Ez egyszerre igaz is meg nem is.
Igaz mert egy részünket már ismerjük, tudjuk mit szeretünk mit nem.
Mi az, ami vonz és mi nem.
De ezek csak rész igazságok,
mert ahogy a tenger is folyamatosan változik úgy mi is.

Amit szeretünk most nem biztos, hogy később is kedveljük majd.
Amiről azt gondoljuk kellemetlen a számunkra, lehet később vonzóvá válik.
Az ember folyamatosan képes meglepni önmagát,
és ez teljesen rendben van.
A fejlődés a haladás része.
Így ezekkel a dolgokkal kell megtanulnunk együtt élni.

Ezekkel együtt szeretni magunkat és a saját élet utunkat,
amik többé tesznek minket.

Elfogadni és befogadni, nyitott szível a változásokat.

Odett